Idén 56. alkalommal rendezték meg a Magyar Kémikusok Egyesülete által gondozott versenyt, amely az iskolai fordulóval indult januárban. A 150 középiskolában egyszerre lebonyolított írásbeli fordulóból a középdöntőbe 325 kilencedikes és 222 tizedikes diák kapott meghívót. A februári középdöntőből aztán az elméleti és gyakorlati fordulót követően a debreceni döntőbe végül 115 kilencedikes és 90 tizedikes vívta ki a megmérettetés jogát.

A versenyzők évfolyamonként három kategóriában versenyeztek aszerint, hogy heti hány kémia órájuk van, és még külön kategóriába kerülnek ezen kívül a gimnazisták és a technikumban vegyipari ágazatos tanulók. Így a döntősök létszáma kategóriánként is igen eltérő volt, az I.A (gimnázium, heti 1 kémiaóra) 70 diákot, az I.B (gimnázium, heti több kémiaóra) 39, az I.C (technikum, heti 1 kémia óra + gyakorlati órák) 6 diákot foglalt magába; valamint a tizedik évfolyamon hasonló beosztás szerint a II.A (gimnázium, heti 2 kémiaóra) 45 diákkal, II.B kategóriában (gimnázium, emelt kémiával) 39 diákkal, és a II.C-ben (technikum, heti 2 kémiaóra + gyakorlati oktatás) 6 diákkal rendelkezett.

Ötévente a verseny döntője költözik, a hagyományok szerint az Irinyi döntőt olyan egyetem bonyolítja le, ahol a kémia és vegyész képzésnek nagy hagyományai vannak. A döntőre immár 5. éve Debrecenben kerül sor. A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara volt a házigazda.

Esztergomból 3 diák utazhatott a megmérettetésre. Mindhárman kilencedikesek, ketten a Dobó Katalin Gimnáziumból az I.A kategória továbbjutói, és nagy örömünkre a Bottyánból pedig az I.C kategória középdöntőjének 2. helyezettje, Kreisz Levente 9.B osztályos tanulónk mehetett.

A döntőre érkezőket hagyományosan az egyetemi kollégiumban szállásolják el, így lehetőség van az ismerkedésre, avagy a régi ismerősöknek a nagy találkozásokra. Mivel a diákok és a tanárok is beköltöznek erre a hétvégére ugyanabba a „koliba”, a versenyen kívüli programok szervezése sem okoz nehézséget.
Vonattal utaztunk Debrecenbe, a vonaton nagyon könnyű volt felfedezni, hogy közös a célunk, mert mindenhonnan kémiával kapcsolatos beszélgetéseket lehetett hallani. Miután elfoglaltuk a szobáinkat a regisztrációt követően, már siethettünk is a megnyitóra az Élettudományi Épület nagyelőadójába. Az összegyűlt diákokat és tanárokat igen prominens társaság köszöntötte.  Beszédet mondott a házigazda Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere, Dr. Puskás István, aki politikai munkája előtt a Debreceni Egyetem tanára volt, majd a Természettudományi és Technológiai Kar dékánja, Prof. Dr. Kun Ferenc; a Magyar Kémikusok Egyesületének főtitkára, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár debreceni üzemének vezetője, valamint a szervezőbizottság részéről Prof. Dr. Várnagy Katalin, a Kémia Intézet igazgatója, az esemény házigazdája és a feladatokért is felelős szervezőbizottsági elnök, Dr. Ősz Katalin, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi docense, a Természettudományi Kar dékánhelyettese. A felszólalók mindegyike hangsúlyozta, hogy a jelenlévők mindegyike abba a nagyon szűk rétegbe tartoznak, akik a világunkat átszövő kémiát jobban értik és szeretik, mint kortársaik, és buzdítottak arra, hogy élethivatásnak is ezen tudományág művelését válasszák.

A megnyitó ünnepi vacsorával folytatódott, külön a diákság és külön a tanári kar elvonult, hogy a nagy megmérettetés előtt még önfeledt ismerkedéssel, beszélgetéssel töltsék az estét.

Másnap kora reggel gyülekeztünk a beosztásunk szerinti előadótermekben. A kilencedikesek az írásbeli fordulóval kezdtek, a tizedikesek viszont a laborokba vonultak el, hogy a gyakorlati feladatokat oldják meg. Az írásbeli forduló 5-5 elméleti és számolási feladatból állt, amelynek megoldására 3 óra állt rendelkezésre. Az írásbeli fordulót követte egy 1 órás szünet. Ezt a szünetet arra használtuk, hogy a feladatokról eszmét cseréljünk. Persze jól jött a szünet arra is, hogy kiszellőztessük a fejünket. Nagyon szép nyárias időnk volt, úgyhogy sétáltunk egyet a főépület körül. A verseny a gyakorlati fordulóval folytatódott, ami a kilencedikeseknek mennyiségi meghatározás volt, röviden titrálás. Itt a pontosságot díjazták leginkább. A munka befejezésével tulajdonképpen a diákok feladata aznap már nem volt más, mint elfogyasztani a közös ebédet, majd a délutánt a szervezett programokon eltölteni egymás társaságában. A tanároknak viszont kezdődött a nagy munka: az este 9-re beharangozott részleges eredményhirdetésre kijavítani a feladatlapokat. Nem tétlenkedtünk, egy-egy feladatot két tanár javított párhuzamosan, majd egymás eredményét átnézve születtek meg a végleges pontszámok.

Vacsora után 8-ra gyülekeztünk a már ismerős nagyelőadóban, ahol egy különleges előadást hallgathattunk meg Prof. Dr. Fábián Istvántól, akinek szakmai eredményeiről külön tanulmányt lehetne összeállítani. Az egykori tanszékvezető, egyetemi rektor kedvenc hobbijáról mesélt: a tudományok és az áltudományok kapcsolatáról érdekes és mulatságos példákat emlegetve fel az emberiség történetéből. Előadásának címe: Csodavizek és csodasók. Fábián professzort hallgatva mindenki elfelejtkezett kicsit az izgatott kérdésről, vajon hány pontot ért el, és mire elég az összpontszám.

A vonatjegyek megvásárlásánál automatikusan vasárnap délutánra kértem a visszaút jegyét, megelőlegezve Leventének egy szóbeli lehetőségét. A részleges eredményhirdetés ugyanis azt jelenti, hogy a kategóriák élén végzett diákoknak még vasárnap délelőtt szóban kell egy témáról értekeznie az összes diák és tanár előtt, a témát pedig az előadás előtt 15 perccel kapják meg kategóriánként és egy rövid felkészülési időt követően kell felelniük úgy, hogy egymás előadását nem hallhatják, a versenybizottság tagjai pedig pontozzák az előadásmódot és az előadás szakmai értékét. A dobogós helyezések sorsa tehát még erősen függ a szóbelin nyújtott teljesítménytől is. Így hát izgatottan vártuk az eredményt: kell-e még a másnapi szóbelire készülni, vagy csak a hallgatóság soraiban ülve figyelünk, és természetesen tanulunk mások előadásából és várjuk az egész versenyt lezáró ünnepélyes eredményhirdetést.

A sors úgy rendelte, hogy a kategóriánkban nem volt értelme a szóbeli fordulónak, mert az írásbeli és a gyakorlati fordulón szerzett pontszámokon és így kialakult eredményen már egyáltalán nem lehetett változtatni. Viszont nagy örömünkre az I.C kategóriában az első helyezett petrikes (BMSZC Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikum) Gyöngyi Bercel mögött a 2. helyezést sikerült Kreisz Leventének megszereznie! Így büszkén jelenthetjük ki, 2024-ben az ország technikumban tanuló kilencedikes diákjai között Bottyános diák a második legjobb kémiából is.

Kreisz Leventének azért is külön gratuláció jár, mert a kémia mellett hasonlóan eredményes volt idén matematikából is, hiszen az országos hatókörű matekversenyek megyei fordulóin, vagy városban szervezett matekversenyeken rendre a második helyen végzett.

Szekeresné Czinege Erzsébet

vegyész oktató, osztályfőnök